A zentai Felsővárosi köztemetőben kegyeletadó ünnepség keretében emlékeztek mindazokra a hősökre és mártírokra, akik életüket áldozták, vérüket hullatták a városért és népéért. Az ünnepség kezdetén ft. Mikity Ede plébános celebrált ünnepi szentmisét, majd Ceglédi Rudolf, Zenta község polgármestere mondott köszöntőt.
– Mindenszentek ünnepén és halottak napján az emberek meglátogatják, rendbe teszik, virággal díszítik elhunyt hozzátartozóik sírját, a temetőkben gyertyákat, mécseseket gyújtanak, az örök világosság fényét viszik el ott nyugvó szeretteiknek. A szürkületben lobogó lángocskák arról tanúskodnak, hogy ragaszkodunk az emlékeinkhez, eszünkbe jutnak azok, akik már nincsenek közöttünk. Mindenszentek és halottak napja alkalmából azonban nemcsak elhunyt családtagjainkat gyászoljuk, hanem azokat az embereket is, akik hetven évvel ezelőtt az életükkel fizettek azért, mert magyarok voltak – fogalmazott Ceglédi Rudolf, Zenta község polgármestere. – Ezekben a napokban a vajdasági településeken azokra a honfitársainkra is emlékezünk, akiket 1944-ben és 1945-ben ártatlanul kivégeztek. A vajdasági magyarság nagy utat tett meg az elmúlt hét évtizedben. Ez az út nem volt könnyű és fájdalommentes. A csend és a kényszerű hallgatás hosszú időszakát mély gyász lengte be. Lassan jutottunk el addig, amikor már nyíltan is ki lehetett mondani, kik voltak ezek az emberek, hogyan és miért haltak meg. De a hetven évvel ezelőtti történések arra is megtanították a vajdasági magyarokat, hogy lehet a fájdalomból erőt kovácsolni – tette hozzá Ceglédi Rudolf.
A folytatásban Egeresi Sándor tartományi parlamenti képviselő szólt az egybegyűltekhez, aki az emlékezés fontosságára hívta fel a figyelmet.
– A félelem és a fájdalom emléknapja is a mai, mert a vajdasági magyarság az elmúlt száz évben oly sokszor élt a fájdalom és a félelem árnyékában. Az első világháború szörnyűségei, Trianon, a második világháború borzalmai, az 1944–45-ös megtorlások, valamint az ezt követő csendes terror időszaka, a múlt század ’90-es éveinek véres délszláv háborúi mind-mind részei a vajdasági magyarság történelmének. Oly sokszor éreztük magunkat eldobottnak, kitaszítottnak, magányosnak. Csak önmagunkra számíthattunk, és önmagunkban bízhattunk. De ez a nyomasztó száz év megerősített, szívóssá, eltökéltté tett bennünket a megmaradásunk érdekében, ezért köszönet jár a vajdasági magyar közösségnek – magyarázta Egeresi Sándor tartományi parlamenti képviselő. – Külön hála és köszönet jár a hetven évvel ezelőtt kivégzett ártatlan áldozatoknak, a hősöknek is, akik életüket áldozták magyarságukért. Róluk nem szabad megfeledkeznünk, mert semmivé válik a ködös jövőben az a nemzet, az a közösség, amely nem becsüli meg, nem tiszteli múltját, és nem emlékezik igaz hőseire, az ártatlan áldozatokra. Meg akarunk nyugodni, viszont lelki megnyugvásunk elképzelhetetlen a történelmi igazságtétel, ártatlan áldozataink teljes rehabilitációja nélkül. Fontos számunkra a történelmi megbékélés is, mert mi, magyarok itt akarunk élni Vajdaságban. Ma, hetven évvel a szörnyű esemény után tovább kell erősíteni magyarságunkat, szabadságszeretetünket és hitünket – tette hozzá Egeresi Sándor.
A kegyeletadó ünnepség az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc, valamint az 1944-es ártatlan áldozatok emléksírhelyénél alkalmi műsorral folytatódott, amelyben közreműködött a zentai Délibáb vegyes kórus és Rutonić Róbert színművész, történelmi bevezetőt pedig Tari László helytörténész mondott. A megemlékezés zárásaként az egybegyűltek megkoszorúzták az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc, valamint az 1944-es ártatlan áldozatok emléksírhelyét, amelyeknél Magyarország Szabadkai Főkonzulátusa nevében dr. Tóth Anikó, a Tartományi Képviselőház nevében Egeresi Sándor és Juhász Bálint, a Magyar Nemzeti Tanács nevében dr. Zsoldos Ferenc, Zenta község önkormányzata nevében Ceglédi Rudolf, a Vajdasági Magyar Szövetség községi szervezete nevében Hugyik Richárd és Tot Mária Terézia, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége helyi szervezete nevében pedig Berze József és Magyar Andor helyezték el az emlékezés virágait.
H. G.
Vajdaság Ma, 2014. november 1.
