Batthyány Lajos grófra, az első felelős magyar kormány miniszterelnökére emlékeztek ma délelőtt Zentán, a Városháza oszlopcsarnokában, ahol az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából szervezett megemlékezésen megkoszorúzták Batthyány Lajos gróf emléktábláját is.
A rendezvény kezdetén Juhász Lassú Kornélia, a Városi Könyvtár munkatársa köszöntötte az egybegyűlteket, majd dr. Rusz Radován, Magyarország Szabadkai Főkonzulátusának konzulja olvasta fel Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke levelét.
– Ritka fényjelenség a történelemben az olyan pillanat, amely századok múltán sem veszít tökéletességéből és tisztaságából. 1848. március 15-én az első kokárdáktól a Nemzeti dalon át a Tizenkét pontig minden a magyarság összetartozását és szabadságvágyát hirdette. Azóta pedig e napnak a fénye éppúgy meghatározza életünket, ahogy bevilágította az egymástól való elszakítottság és a diktatúra legsötétebb évtizedeit is. Reményt adott, amikor az új tavaszra váró magyarság pincékben, padlásokon, széna alatt vagy téglarakásokban őrizte nemzetünk piros-fehér-zöld zászlaját, és bebizonyította, hogy amikor kiállunk egymásért és vállat vállnak vetve küzdünk közös céljainkért, akkor nincsen számunkra lehetetlen. Ma ismét eljött az idő, amikor együtt kell megvédenünk szabadságunkat és ezeréves kultúránkat. Mert mi, magyarok ma sem kívánunk mást, mint azt, hogy közösen ünnepelhessük hőseinket, és olyan világot építhessünk magunknak, amelyben szabadon használhatjuk nyelvünket és büszkén mondhatjuk el, hogy akárcsak őseink, mi is az erő, a hűség és a jövőbe vetett reménység színeiben akarunk élni a Kárpát-medencében – fogalmazott Orbán Viktort idézve dr. Rusz Radován.
Rákos Judit történelemtanár alkalmi beszédében azt emelte ki, melyek az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc azon mozzanatai, amelyeket elsőként tanul meg minden kisdiák, majd hozzátette, vannak, akiknek nem is mond ennél többet a forradalom és az évente megszervezett megemlékezések sora.
– Emlékezni kell, mert történelmünk nem pusztán egy-egy megtanulandó frázis, amit fel kell tudni mondani a tanári számonkéréskor. Történelmünk mi magunk vagyunk. Múltunk, gyökereink, hagyományaink, kultúránk, gondolkodásunk és hitünk tesz minket azzá, amik vagyunk: magyarokká. Rohanó világunk minderről megfeledkezni látszik, hisz mindez oly rég volt már. Egyre nehezebben tudjuk megérteni és még nehezebben átérezni azt a súlyt, a terhet, amely elődeink vállát és lelkét nyomta, hiszen a dolog nemcsak a jobbágyfelszabadításról és a közteherviselésről szólt, ennél sokkal nagyobb volt a tét: a szabadság – hangsúlyozta Rákos Judit, aki ezt követően Horváth Mihály korabeli vallási és közoktatási miniszter fohászát idézte fel, majd leszögezte, ugyan minden kornak megvan a maga keresztje, de talán könnyebben nézünk szembe a jelen kihívásaival, ha ismerjük saját múltunkat, és ha abból erőt tudunk meríteni.
A folytatásban zentai Közgazdasági és Kereskedelmi Iskola, valamint a budapesti Keleti Károly Közgazdasági Szakgimnázium diákjainak Burány Hajnalka magyartanár által összeállított közös műsorát tekinthették meg az egybegyűltek, akik ezt követően megkoszorúzták Batthyány Lajos gróf, az első felelős magyar kormány miniszterelnöke emléktábláját, amelynél Magyarország Szabadkai Főkonzulátusa, a Magyar Nemzeti Tanács, Zenta község önkormányzata, a magyar pártok, valamint az oktatási intézmények képviselői is elhelyezték az emlékezés virágait.
H. A.
Vajdaság Ma, 2018. március 15.
