Ünnepélyes keretek között nyílt meg ma este a zentai Városi Múzeumban a Soli Deo Gloria – A magyar reformáció öt évszázada című kiállítás, amely a protestantizmus előzményeit, kialakulásának körülményeit, egyháztörténeti jelentőségét, valamint a magyar történelemben betöltött szerepét tárja a közönség elé.
A kiállítás megnyitójának kezdetén Hugyik Richárd, a Thurzó Lajos Művelődési–Oktatási Központ igazgatója üdvözölte az egybegyűlteket, majd Ceglédi Rudolf, Zenta község polgármestere mondott köszöntőt, amelyben hangsúlyozta, a magyarság számára a reformáció nem csupán a megújulás, hanem a megmaradás lehetőségét is jelentette.
– A reformáció ötszázadik évfordulója alkalmából megvalósuló emlékév jó alkalom a számvetésre. Arra, hogy jobban megértsük, a reformáció miként változtatta meg az egyházat, hogyan erősítette a közösségeket, a társadalmat és a nemzetet az elmúlt fél évezredben. A tablókon olyan eseményeket láthatunk, amelyek a magyarság egyes időszakaiban sorsfordítók vagy meghatározók voltak. Megismerhetjük azt a hitbeli, vallási folyamatot, amely nyomán nem csupán a kereszténység, hanem a kultúránk és a nyelvünk is gazdagodott és megújult. Mivel a tárlat nemcsak a reformáció öt évszázadára tekint vissza, hanem általában a magyar történelemre is, minden magyar számára érdekes, mert ezáltal is tudatosulhat bennünk, hogy honnan indultunk, és merre tartunk – hangsúlyozta Ceglédi Rudolf, aki köszönetet mondott mindazoknak, akik lehetővé tették, hogy a kiállítás anyagát a zentai közönség is megtekinthesse.
A tárlatot Orosz Attila, a Szerbiai Református Keresztyén Egyház Bácskai Egyházmegyéjének esperese nyitotta meg, aki kiemelte, a 2017-es év jelentős egyháztörténeti dátumra emlékeztetett bennünket, a reformáció 500 éves jubileumára.
– Nagyon sokan úgy értelmezik a reformációt, hogy egyfajta hitújításról van szó, többen úgy értelmezik – köztük történészek is – hogy egyfajta szakadásról, kiválásról van szó. Ha az ember a Szentírást veszi alapul, márpedig ezt kell alapul venni, hiszen a reformáció is oda, a kristálytiszta forráshoz vezet bennünket vissza, akkor elmondhatjuk, hogy ezek hamis állítások, mert hitújításról nem beszélhetünk. A Szentírás tanítása szerint azt, amit Istentől kaptunk, úgy kell elfogadnunk, ezért újítani nem lehet, csak erősíteni. Erre viszont szükségünk van. Lehet a hitvallásos iratainkat újítani, amelyek a Szentírás rövid tartalmi összefoglalóját tartalmazzák, lehet hozzájuk adni, lehet elvenni belőlük. Ha ma kellene definiálni a reformációt, akkor úgy érzem, egyet kellene érteni Heltai Gáspárral, aki a 16. század ’70-es éveiben azt mondta, villámlik az ige hirdetése. Ez azt jelenti, hogy ez áll mindennek a középpontjában. A reformáció is Isten igéjének a világosságát hozza vissza ma is. Ez a világosság ragyogja be a mi közösségeinket, ez bontja le azokat a határokat is, amelyek a különböző felekezetek között vannak. Ez az, ami összekapcsol bennünket: a kristálytiszta Evangélium, az örökkévaló Istennek az igéje, ez az, ami egybekapcsol, nem pedig szétválaszt bennünket. Úgy érzem, hogy mi, a reformáció kései örökösei ezt az üzenetet kellene, hogy hordozzuk itt, a vajdasági magyar közösségben, felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül – fogalmazott Orosz Attila, aki azt kérte a jelenlévőktől, hogy ilyen módon szemléljék a kiállítást is.
A Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériuma, a Nemzeti Kulturális Alap és Magyarország Szabadkai Főkonzulátusa által támogatott kiállítás megnyitóünnepségét a Miklós Réka vezette Cor Jesu Városi Kamarakórus alkalmi produkciója tette emlékezetesebbé az egybegyűltek számára.
H. A.
Vajdaság Ma, 2018. február 14.
