Két államfő, Aleksandar Vučić szerb és Áder János magyar köztársasági elnök részvételével tartották meg délelőtt a zentai Községi Képviselő-testület városnapi díszülését.
A magyar és a szerb himnusz elhangzása után Balo Tatjana, a zentai községi képviselő-testület elnöke üdvözölte az egybegyűlteket, köztük a magyar és a szerb államfőt, valamint Magyarország, Törökország, Szerbia, a tartomány, a történelmi egyházak képviselőit és a testvérvárosok küldöttségeit.
A zentai csata, amellett, hogy kiemelt jelentőségű esemény a történelemben, fontos eleme a zentaiak identitástudatának. Elmondhatjuk, hogy a Tisza partján jelképesen két világ ütközött meg, és harcművészeti téren is a fejlettebb, haladóbb európai társadalom és kultúra kerekedett felül, amelyben nagy szerepe volt a többnemzetiségű keresztény hadak összefogásának és az egységnek – emelte ki beszédében Ceglédi Rudolf polgármester. Hozzátette továbbá, hogy a dicső múlt csak akkor tölthet el megelégedéssel minket, ha az élhető jelen és a tervezett jövő megteremtésén dolgozunk.
A rangos vendégek jelenlétében került sor a polgármesteri jubileumi díszoklevelek és a városnapi díjak átadására is. Ebben az évben Nagy József esperes-plébánost, a zentai Kis Szent Teréz-emléktemplom felépítésének szorgalmazóját tüntették ki fáradhatatlan munkájáért. Díszoklevelet vehetett át Verebes Ernő zeneszerző, költő, a budapesti Nemzeti Színház dramaturgja, amiért hozzájárult Zenta művészeti életéhez. Pro Urbe-díjban részesült Máriás Vilmos, a zentai Gimnázium kémiatanára, akit kiemelkedő pedagógia tevékenységéért posztumusz tüntettek ki. Az elismerést felesége, Máriás Irén vette át.
Szórád Endre, a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium kémiatanára szintén átvehette a Pro Urbe-plakettet, sikeres tanári munkájáért.
Pásztor István, a tartományi képviselőház és a VMSZ elnöke beszédében azokra a történelmi eseményekre emlékeztetett, amelyeknek megértéséhez és értékeléséhez el kell felejtenünk a rögzült, közhelyszerű tudást, s ez sohasem megy könnyen. Történelmünket előszeretettel értelmezzük a veszteségek felől, mondta felszólalásában, hozzátéve, hogy a haladásnak, a győzelemnek, a győztes csatáknak mindig eljön az ideje, ha megvan hozzá a bátorság, a kitartás és az elképzelés. Az ország szétesésének, a délszláv háborúnak az árnyékában, és azok bugyrait, valamint az európai döntéshozók lassú és eredménytelen tanácskozásait látva, a zentaiak 1992-ben korszerű és erős üzenetet fogalmaztak meg, noha nem a világnak, csak szűkebb pátriájuknak és legfőképpen egymásnak, nekünk, magunknak: a győztes csaták fénye messzire világít. Nem fogjuk feladni. Nem is adtuk, nem is adták föl. Így lehetünk most itt együtt, amiért köszönet a zentaiaknak.
Áder János, Magyarország köztársasági elnöke ünnepi beszédében megemlékezett magukról a városalapítókról is, akik a folyó mellé települve a jövőjüket hosszú távra tervezték. A török pusztítás idején azután soknemzetiségű seregben egymás oldalán harcolt megannyi szerb és magyar. Közös céljaink voltak. Közös otthonunkat kellett visszaszereznünk a hódítóktól. És ez csak összefogással lehetett sikeres. Mi, Kelet-Közép-Európa népei a kontinensnek olyan tájain élünk, ahol a sok szenvedésnek mindig csontig hatoló fájdalma volt, de ahol e fájdalmas tapasztalatok – szerencsés időkben – a békés jövendőbe vetett remény forrásává nemesedtek. Nemcsak a bővizű folyók formálták itt a tájat, de örökös újrakezdéseink a magunk jellemét is. Sokat kaptunk ettől a vidéktől, és ragaszkodással, szenvedéllyel, a szülőföld iránti szeretettel köszöntük meg a jót.
Jelenünkkel kapcsolatban pedig kifejtette: – Ma sem mindegy, hogy milyen békét kötünk egymással, a körülöttünk élőkkel, végső soron önmagunkkal. S hogy mit hagyunk örökül az utánunk jövőknek. Véres indulatokat, vagy őszinte tiszteletet egymás teljesítménye iránt. Kultúránk, hagyományaink kiüresedését, vagy a nemzeti értékek megbecsülését, kicsinyes ellenségeskedést vagy közös célokat. Önfeladást vagy erős, megtartó közösségeket. Részvétlenséget a bajban vagy európai összefogást. Vesztett csatáink fájdalmát hagyjuk örökül vagy a győzelmek felszabadító lendületét. A 20. század sok-sok embertelenségét vagy a 21. század őszinte bocsánatkérését. A cinizmus sötét árnyait vagy annak bizonyságát, hogy hazánkért, közösségeinkért, európai kultúránkért érdemes közösen küzdenünk. Nekünk, kései utódoknak, az a feladatunk, hogy egymás megbecsülésével őrizzük sokszínű hagyományainkat, kulturális örökségünket. Szerbia és Európa számíthat ránk.
Aleksandar Vučić, Szerbia köztársasági elnöke beszédében szintén felelevenítette az európai történelem legnagyobb csatáit, kiemelve, hogy a zentai csata az a csata volt, amely nemcsak a kontinens nagyhatalmi erőviszonyainak megváltozásához járult hozzá, hanem több állam és nemzet évszázados rabságból való felszabadulásához is.
– Szerbiának ma a környező országokban és a világban több barátja van, mint eddig bármikor. Szerbiának sok baráti kapcsolata van, de kiemelt szerep jut köztük egy országnak, annak az országnak, amelynek egyértelmű támogatását élvezzük az általunk elindított reformok kezdete óta, annak az országnak, amelynek elnöke, Áder János ma itt van köztünk. Magyarországot és Szerbiát sokkal több dolog köti össze, mint a kék Duna, mint a Hunyadi Jánosra való emlékezés és a százötvenegy kilométeres határszakasz, amelyen osztozunk – hangoztatta a szerb államfő, s végezetül kiemelte hogy az ország vezetőinek célja, hogy Szerbia stabil és erős ország legyen. Köszönetet mondott továbbá Magyarországnak a támogatásért, amely rendkívül sokat jelent Szerbia számára, és hozzátette, Szerbia értékeli a barátságot, és viszonozza is azt.
Az ülést után az államfők zártkörű megbeszélésen vettek részt, majd a Tisza-parti emlékhelyhez vonultak, ahol megkoszorúzták a zentai csata emlékművét.
Rúzsa Mária
Vajdaság Ma, 2017. szeptember 11.