Zenta idei Juventus Pro Urbe díjának egyik nyertese Ana Gebeješ: a fiatal kutató ugyan nem tudott jelen lenni a díjátadó ünnepségen, hiszen pillanatnyilag háromezer kilométeres távolságban, Finnországban tartózkodik. Egyetemi tanulmányait Újvidéken kezdte meg, majd az Egyesült Államokban, Spanyolországban és Finnországban képezte magát. Ma már nemcsak tanul, de tanít is.
– Rendkívül megtisztelő számomra, hogy megkaphattam Zenta Juventus Pro Urbe díját. Így, messziről nagyon nehéz a maga teljességében átéreznem a díj átvételének minden mozzanatát, de édesanyám, aki a nevemben részt vett az ünnepségen, képes volt átadni nekem saját izgatottságát, örömét, büszkeségét és lámpalázát, így a vele való beszélgetés révén át tudtam érezni, hogyan is zajlott az ünnepség.
Beszéljen egy kicsit a gyermekkoráról és tanulmányairól.
– Zentán születtem 1986. augusztus 19-én, pontban délben, s Zentán töltöttem el életem első 19 évét. A November 11. Általános Iskolába, majd a Gimnáziumba jártam, egyetemre pedig az Újvidéki Egyetem Műszaki Tudományok Karának grafikai mérnöki szakára. Életemnek ebben a szakaszában a fivérem volt a példaképem; olyan akartam lenni, mint ő, s ha lehet, akár jobban is teljesíteni. Mindez arra ösztönözött, hogy nyomdaipari és dizájn szakirányt válasszak. 2009-ben úgy döntöttem, megismerkedem a külföldi élettel. Megpályáztam a FORECAST programot, amelynek lényege a diákcsere. Meg is kaptam az ösztöndíjat, így egy évet az Egyesült Államokbeli minnesotai egyetemen tanulhattam. Amerikából való visszatérésemet követően az ipari dizájn tárgy önkéntes demonstrátoraként dolgoztam az Újvidéki Egyetemen. Ez a tapasztalat sarkallt arra, hogy a tanári pálya felé forduljak. Akkor döntöttem úgy, hogy doktorátust szerzek, hiszen csak így válhat belőlem egyetemi tanár. Azonban a doktori tanulmányok helyett inkább a mesterképzés felé fordultam, ugyanis így tudtam a színek, a CIMET (Color in Informatics and Media Technology) tudományában különleges szakképesítést szerezni. Az Erasmus Mundus mesterprogram lehetővé teszi, hogy a jelentkező két évig folytassa tanulmányait négy európai országban: Franciaországban, Spanyolországban, Norvégiában és Finnországban. Amikor megkaptam az ösztöndíjat, Spanyolországba költöztem, ahol be is fejeztem a mesterképzés első évét. A második évet Finnországban kezdtem meg, a diplomámat pedig Spanyolországban védtem meg idén júniusban. Pillanatnyilag egy finn egyetemen, a Joensu városban lévő University of Eastern Finlandon dolgozom kutatóként.
A zentaiak, valamint a vajdaságiak is elsősorban akkor figyeltek fel önre, amikor sorra nyerte a sakkversenyeket, Vajdaság ötszörös bajnoka is lett. Hogyan vezet az út a sakktól a dizájnig?
– A sakk rendkívül kreatív sport, amely nemcsak tudást, de találékonyságot is követel. Lényegében a sakk adott erőt, motivációt és ötleteket ahhoz, hogy a jövőmet építsem. A dizájn iránti motivációt a fivérem adta, aki ugyancsak ezen a területen dolgozott.
Még mindig nagyon kevés vajdasági fiatalnak van lehetősége arra, hogy külföldön tanuljon. Önnek ez hogyan sikerült?
– El kell érni, hogy folyamatosan tudatában legyünk: mindazt, amit az életben teszünk, fontosnak kell tartanunk. Még a legkisebb siker, a legkisebb elismerés is nagy horderejű, hiszen bizonyítja, hogy kitartásunk, igyekezetünk elismerésre érdemes. Jómagam minden kapott díjat szorgalmasan gyűjtögettem, s amikor elérkezett a megfelelő pillanat, mindegyiket bele is írtam az életrajzomba. Ezekből láthatják az emberek, hogy mennyire vagyunk szorgalmasak. Ezt a munkát, ezt a szorgalmat pedig értékelik mások.
Valóban nehéz volt megszerezni a külföldi tanulás lehetőségét vagy csak a vajdasági fiatalok félnek próbálkozni, mert azt hiszik, hogy úgysem sikerülhet?
– A legnagyobb gondot az jelenti, hogy a fiatalok nem értékelik eléggé önmagukat és saját munkájukat. Mindig azt hiszik, hogy ők úgysem szerezhetnek meg egy ilyen lehetőséget, ezért nem is próbálkoznak. Nagyon rossz hozzáállás ez, hiszen megtörténhet, hogy a bizottság, amely a hallgatók külföldi továbbtanulásáról dönt, éppen téged keres. Persze, nem könnyű egy-egy ösztöndíjat megszerezni, hiszen nagyon sok hallgató jelentkezik minden évben, de ha meg sem próbálkozik vele az ember, akkor soha nem is sikerülhet neki. Engem is elutasítottak néhányszor, amikor különböző ösztöndíjakra pályáztam, de az elutasításokból tanultam meg, hogy mit és hogyan kell javítanom a pályázati jelentkezésemben. Mindenkit arra bátorítanék, hogy próbálkozzon kitartóan, hiszen mindössze azt kell összeírniuk, hogy mit értek el eddig az életben és milyen céljaik vannak. És mindig megvan a lehetőség, hogy éppen az adott jelölt életrajza keltse fel a bírálóbizottság valamely tagjának az érdeklődését.
Két diplomája van, tanít és tanul. Hogyan lehet mindezt győzni?
– Sok kávéval, tánccal és barátokkal – ha ők nem lennének, nem tudom, hogyan sikerült volna mindezt elérni. Ugyanakkor nagyon fontos a motiváció is: engem a tudás, az utazás és az új emberek megismerésének a lehetősége motivál a leginkább.
Jelenleg mivel foglalkozik?
– Pillanatnyilag a már említett finnországi egyetemen dolgozom kutatóként. Azt tanulmányozom, hogy hogyan lehet a színeket felhasználni az iparban és a környezetünkben arra, hogy bizonyos anyagokat azonosíthassunk. Az egyetem laborjában tartok gyakorlatokat.
Milyen tervei vannak?
– Szeretnék doktorálni és folytatni a tanítást. Szeretném megosztani másokkal mindazt a tudást és tapasztalatot, amit sikerült összegyűjtenem. Azt azonban még nem döntöttem el, hogy a világ mely részén folytatnám az életemet. Remélem, hogy három év múlva Szerbiában is lesznek kínálkozó lehetőségek, és így hazatérhetek.
Mihájlovits Klára
Magyar Szó, 2013. október 5.