Várostörténet

Kiváló földrajzi adottságai miatt Zenta ősidők óta lakott hely.

Első ízben egy 1216-ból való okmány említi, de ekkor már lakott település, temploma van, s forgalmas átkelőhely a Tiszán. Zenta környéke 1224-től, a város pedig utána lesz a budai káptalan birtoka. 1475-ben már mezővárosként említi egy okirat. A budai káptalan kérésére II. Ulászló magyar király 1506-ban szabad királyi várossá nyilvánítja. 1697. szeptember 11-én Savoyai Eugén vezetésével az európai keresztény seregek Zentánál döntő vereséget mérnek a törökökre. Utána a katonai határőrvidék, majd 1751-től a kiváltságos Tiszai koronakerület fontos települése. 1861-től rendezett tanácsú város.

A 19. század végén és a 20. század elején a város látványos fejlődésnek indul, ekkor épül meg gimnáziuma, több középülete, modern rakpartja s első vashídja, s ezzel alapvetően kialakult a város mai arculata.

 

Zentai csata

A törökök 1697-ben hadjáratot szerveznek az elvesztett területek visszafoglalására, de 1697. szeptember 11-én Zentánál súlyos vereséget szenvednek a Savoyai Eugén által vezetett keresztény seregektől. A csata emlékét a Tisza-parton felállított emlékkomplexum őrzi.

 

A Városháza

A főtérre néző szecessziós konceptusú épület a városkép fő meghatározója. Közel 50 m magas masszív, ég felé törő tornya kissé romantikus hatású, de díszeiben a szecesszió nyomait viseli magán. Díszlépcsőháza és közgyűlésterme szintén szecessziós stílusú. Az épület leglátványosabb beltere a gazdag díszítésű lépcsőházi galéria, mely egyedi, lenyűgöző megoldásaival a galériát az épület legszebb részévé avatja. Tornyából pazar kilátás nyílik a városra és környékére.

 

Tűzoltólaktanya

1903–1904-ben épült Lajta (Leitersdorfer) Béla tervei alapján. A laktanya a népi építészet és a magyaros szecesszió ötvöződésének remekműve, melyet a díszítő elemek részletes és finom kidolgozása tesz a város legjellegzetesebb szecessziós stílusú épületévé.

 

Royal Szálló

1911-ben épült az akkor igen modernnek számító szálloda (vízvezetékkel, központi fűtéssel, villanyvilágítással ellátva). Az épületet – amely a szecessziós elemek jegyeit viseli magán – nemrég újították fel, részben az eredeti tervek alapján. 1985 óta az épület műemlék.

 

Zentai Gimnázium

Régi objektuma 1884-ben épült, 1906-ban pedig felújították és újabb épületrészekkel bővítették ki. A főtérre néző, közel 75 m hosszú díszes főhomlokzata szecessziós magyaros stílusban készült, és Berzencei Domonkos építész munkáját dicséri.

 

Plébániapalota és múzeum

1907–1909 között épült neobarokk és neoreneszánsz stílusban. Az épület architektúrája ünnepélyes, a főtér meghatározó eleme. Az épületben kapott elhelyezést a városi múzeum, melyhez képtár is épült. A múzeum komplex jellegű: a földszinten őslénytani, régészeti és helytörténeti (zentai csata) anyag, az emeleten pedig néprajzi gyűjtemény várja a látogatókat.

 

Görögkeleti (szerb) Szent Mihály arkangyal templom

A város legrégebbi épülete, 1762 előtt épült barokkos stílusban (építésének kezdetét 1751-re teszik). A templom eredeti ikonosztázából – mely 1782-ben készült – már csak két kép és két falfestmény maradt meg (Jovan Isailović munkája). Új ikononosztázát 1859 és 1862 között festette Pavle Simić, a szerb romantikus festészet egyik első képviselője.

 

A Szent Antal-templom

A téglaarchitektúrás, neogótikus stílusú templom 1909-1910-ben épült Berzenczey Domokos városi főmérnök tervei alapján. A templom a téglaépítészet remek alkotása.

 

A Jézus Szent Szíve-templom

A templom 1893-1896 között épült Szilágyi János budapesti építész tervei alapján, neogótikus stílusban. Belső tere rendkívül impozáns, boltívei hangsúlyosak. Méreteit tekintve a legjelentősebb templom a községben.

 

A Kis Szent Teréz-emléktemplom

A Kis Szent Teréz-emléktemplom alapkövét 1996-ban a város ünnepén, szeptember 11-én, a zentai csata évfordulóján és Lisiaux-i Kis Szent Teréz halálának 100. évfordulóján helyezték el a Szabadság téren. Tervezője Tóth Vilmos építészmérnök. A templom építése a befejezéséhez közeledik.

 

Stevan Sremac-emlékház

Ebben a házban született 1855-ben Stevan Sremac jeles szerb író. Az épület 2005-től emlékház, mely állandó kiállításnak ad otthont.

 

Régi Mesterségek Háza

Látogatóink a műszaki ismeretek tanárának vezetésével megtekinthetik a letűnt tanyavilág tárgyi hagyatékát valamint 20 régi műhely teljes felszerelését, több mint 10 ezer régi tárgyat.

Egyes műhelyekben önállóan készíthetnek tárgyakat az érdeklődők, de a részükre külön táborokat is szervezünk a nyári hónapokban. Ide elsősorban a pályaválasztás előtt álló fiatalokat és szüleiket várjuk.

A gyűjtemény egész évben megtekinthető a hét bármely napján, az időbeosztás miatt azonban ajánlatos a látogatást előző napon bejelenteni a +381 (0)24/814-261 vagy +381 (0)24/814-639

 

Ősz Szabó tanya, Orompart

A tanya 1882-ben épült, 2 holdon terül el a lakóépülettel, istállóval, ólakkal, fészerrel. Ősz Szabóék részt vesznek az oromparti hagyományőrző és –ápoló rendezvényeken, maga a tanya pedig helyszíne az aratóünnepségeknek, a disznóöléseknek. A minden igényt kielégítő, kényelmes tanyán Ősz Szabó Vilmos és felesége Erzsébet él.

 

Parkok

A város főtéri parkját néhány ritka fafajta és cserje díszíti, mint például a ginkófa, a tiszafa, a mahónia, a japánbirs, a rózsa- és az aranyfa. A város nagy parkja – az 1866-ban létesült Népkert – a városközponthoz nem messze, a Tisza régi árterén, illetve az alacsonyabb fekvésű első teraszán található. A valamikor igazi látványosságnak számító Népkertben – ahol csodálatos rózsalugasok és virágágyások pompáztak –, ma csupán a különleges fafajták – a pusztuló kocsányos tölgyek, a kőrisfafélék, a platánfák, a fenyők – a cserjék és a pázsitfűfélék őrzik a város egykori kedvenc sétálóhelyének emlékét.

 

 

 

Szobrok, emlékművek

A város területén viszonylag kevés köztéri szobor és emlékmű található. Nepomuki Szent János szobrát, Tóth István zentai születésű szobrász alkotását, 1914-ben állították jelenlegi helyére, a hídfeljáró közelében. A másik egészalakos szobor, a Révész, Dudás Sándor műve, a Tisza-parti sétányon található, amit 2006-ban, a város napján leplezett le a magyar és a szerb államfő. A szoborral átellenben a zentai születésű neves szerb prózaíró, Stevan Sremac mellszobra áll. A Tisza-parti sétányon található még az újvidéki és a belgrádi Szerb Nemzeti Színház magalapítója, a jelenlegi szerb himnusz szerzője, a szintén zentai születésű Jovan Đorđević mellszobra is. A belvárosban, a híd feljárója közelében van a szerb kultúra jeles támogatójának, Joca Vujićnak a mellszobra is, azzal szemben pedig a zentai születésű Tóth József szobrászművész mellszobra.

Az egészségház előtt, egy hatágú csillagot formáló emlékmű állít emléket a néhai zsinagógának, amely 1874 és 1959 között ezen a helyen állt. A Zentáról 1944-ben deportált zsidók emlékműve a használaton kívüli zsidó temető bejáratánál található, ahol egy márvánnyal borított fal két oldalán az áldozatok nevei olvashatók.

  

A felsővárosi köztemetőben a Thurzó Lajos költő, újságíró sírja felett álló szobor a Vidéki kultúrmunkást mintázza meg. Ugyanitt található meg az 1848/49-es évi forradalom és szabadságharc 1849. febr. 1-jén elvérzett ártatlan áldozatainak tiszteletére emelt emlékmű, illetve közvetlenül mellette az 1944 őszén kivégzettek emlékoszlopa is, amelynek a talapzatába állított réztáblán az áldozatok nevei olvashatók. A temető keleti részében a ravatalozó előtt látható Glid Nándor szobrásznak a II. világháború antifasiszta harcosainak emlékére emelt alkotása, amely fémből készült virágokat ábrázol.

A Tisza-híd zentai hídfőjénél 2007 novemberében leleplezték le az ott 1944-ben kivégzettek kopjafás-emlékművét.